Amint felért a dombra, utoljára még leült a két roggyant pad egyikére, hogy kifújja magát. Egyedül volt. Lenézett a völgybe, ahonnan jött, hátha van még lent valaki, akiért visszamenne. De nem volt már ott senki. Lassan felállt, és elindult a domb túloldalára, majd eltűnt a ködben. Akkor látta a család utoljára, aki messziről figyelte őt. A pad azóta üres, már nem ül rá senki. Soha, senki.

Köszönjük a meghívót - Húsz év lenyomata(i). Márciusban a művészlélek tobzódik :)

jók a féknyomok,meg a jelhagyásos

A fall-bloghoz..
Mostanaban gyakrabban hasznalom az autumn szot mind az oszt, es egyet ertek: kozelebb all a barnas-sargas szinekhez. A "fall" jelentesebe pedig beleborzongok. Am megjott november es minden a helyere kerult: az osz szo metszo. Az "ő" vizualisan metsz, az "sz" a nyelvemmel. Mint az elso fagyok. Vagy mint egy feher halantek, vagy egy zuzmaras fuszal: ele van. Az ősz a novembere!