Zene kezekre

Baranyay András komáromi kiállítása, Új Művészet 2003/I

A Duna innenső oldalán fekvő Komárom talán kevésbé városias a szó klasszikus értelmében, mint a túlparti része. A város legfőképp a Monostori erődről ismert manapság és többek között van egy jó Kisgalériája, immár 25 éve. A galériát Ölveczky Gábor grafikusművész vezeti, akinek nemcsak plakátművészeti és tipográfiai munkássága jelentős, hanem a kiállítóhely tárlatainak is mindig elegáns, igényes, átgondolt arculatot (például színvonalas plakátot) készít, ami sajnos még mindig nem eléggé jellemzője a hazai kulturális történéseknek.

Kezelt kövek és kéz-kövületek spirituális térben

Valkó László a győri Akadémia Galériában, Új Művészet 2002/X

A nyugat-magyarországi térséget tekintve nem mindennapi vállalást valósít meg az MTA Regionális Kutatások Központja Győrött. A kutatóintézet folyosóján kortárs művészeti kiállításokat rendeznek, Dr. Rechnitzer János intézetigazgató jóvoltából. Ahhoz viszonyítva különösen fontos misszió ez, hogy hazánk egyik legjobban szituált régiójának központjában, a rangos és színvonalas múzeumok mellett nem igazán van kortárs galéria.

Elnyűhetetlen szürrealizmus

Farsang Sándor kiállítása a győri Képtárban, Új Művészet 2002/II

Természetesen azért minden elnyűhető, de nem mindegy, hogyan. Akinek alaposan felépített és gazdag eszköztára van, azé nehezebben elkoptatható. Az ötvenes éveit taposó Farsang Sándor makacsul kitart saját (képi) világa mellett, lássuk be, nem ez a gyakoribb a kortárs művészetben.

A világra nyomott ablak

6. Győri Nemzetközi Rajz-és Grafikai Biennálé, Balkon 2001/XII

A legtisztább ügy, ha az ember mindjárt a mondandója elején megindokolja címválasztását, bár szerencsés esetben a leírt további gondolatok is a tömör címre reflektálnak. A művészetek – sokféleképpen, de – többnyire koruk vagy letűnt korok jelenségeire nyitják rá sajátos ablakaikat. Napjaink sűrűn egymásra rakódó, egymást eltakaró, felsértő, tükröző és/vagy átlátszó információira – műveire - érzékletes analógiának tetszhet az ablak. A művészet nyitás, ablak-nyitás is a világra, egy személyes, intim világra, s egyben nyomás (itt: nyomtatás)-nyomulás is a publikum, a jelen-és utókor felé. A kép-sokszorosítás kitalálása és elterjedése a kultúra hozzáférhetőbbé tétele szempontjából tett-tesz lépéseket, de míg ez korábban inkább csak lehetőséget kínált, napjainkban főleg információt zúdít.

Ronda, de szép

Kopasz Tamás ...reneszánsz... című kiállítása a Godot Galériában, Új Művészet 2001/XII

Ha már egy reklám-szlogen, forradalmian hat a közízlésre, egy képzőművésznek különösen fontos lehet efféle megújításba fognia a saját, tehát az autonóm művészet eszköztárával. Már a huszadik és valószínűleg a huszonegyedik század művészete is, meglehetősen megváltoztatták-változtatják esztétikai kategóriáinkat, a „szép”-ről alkotott fogalmunkat. A múlt (ez esetben a reneszánsz) és jelen kulturális-vizuális megnyilvánulásaira kérdez rá a hazai kortárs piktúrában és plasztikában, valamint saját alkotói közelmúltjában-jelenében Kopasz Tamás is.