Lét-jelek, jelenlétek

Imre Mariann és Kótai Tamás kiállítása a Raiffeisen Galériában, Új Művészet, 2005/XII

Két markánsan körvonalazható, de több ponton egymást metsző képzőművész-életmű legfrissebb terméséből láthattunk a közelmúltban kiállítást a Raiffeisen Galériában. Imre Mariann és Kótai Tamás művészetében, bár jól elkülöníthető jelrendszerrel dolgoznak, számos közös elem, sok rokon alkotói nyersanyag figyelhető meg. Mindketten következetesen építik személyes képi világukat, jellegzetes, egyéni eszköztárukból mind mélyebbről merítve, egyúttal azt gazdagítva.

Elfeledett élmények tárháza

Wayne Crothers ausztrál művész győri kiállítása, Új Művészet, 2005/XI

A fenti címet adta kiállításának egyik legfontosabb-legmarkánsabb sorozata címe alapján az ausztrál Wayne Crothers. Monumentálisnak tekinthető, szellemi értelemben mély és fűtött, technikai viszonylatban bravúros grafikái a világ számos múzeumában megtalálhatók, a nemzetközi biennálék gyakori szereplője, díjazottja. Nem lehet véletlen, hogy a magasnyomás-hagyományaikra oly büszke japánok a Tokiói Művészeti Egyetemen épp rá bízták a fametszet oktatását.
Wayne Crothers az 1997-es győri Nemzetközi Grafikai Biennálé egyik díjazottja és a tavalyi győri Nemzetközi Művésztelep fődíjasa, számos ausztráliai és japán egyéni bemutatkozás után nagy önálló tárlattal szerepelt a vizek városában.

Porba, sárba zárt fények

Szalkai Károly komáromi kiállításáról, Új Művészet, 2005/VIII

Porba, sárba zárt fények akadnak sokfelé, elsősorban a világ mesterséges környezetnek nevezett részein, kiváltképp a mediterrán, a balkáni, a latin vidékeken és az ezek közé szorult Magyarországon, az ebben rejlő üzeneteket és szépséget pedig a művészek feladata láttatni. Sokan vannak, akiknek tervei vannak a dolgokkal, kevesebben, akikkel mintha az anyagoknak volnának tervei. Szalkai Károly talán ez utóbbiak közé sorolható.

Ecsetbe fénylő évszázadok

Négy évszázad francia festészete a Műcsarnokban, Pannonhalmi Szemle, 2005/II

Bár e patetikus cím, patetikus felütésként hasonló folytatást ígérhet, sietnünk kell megjegyezni, a francia festészet olyan átfogó, sokat vállaló bemutatkozására még valószínűleg nem került sor Magyarországon, mint 2004 decembere és 2005 februárja között. Azért nem fogott keveset a nagy merítés, mert minden itt és most bemutatott műre és festőre képek és alkotók sokasága jut, illetve a fény, mint válogató és vezérlő tényező átláthatóvá rendezte egy kultúra piktúrájának produktumait. E tárlat ugyanakkor merész és nagyigényű ötlet, Emmanuel Starcky-tól származik, a Szépművészeti Múzeumban rendezett Monet-kiállításnak is ő volt a fő mozgatója.

A merengés helyei és anyagai

Záborszky Gábor kiállítása a Műcsarnokban, Új Művészet, 2005/II

A Műcsarnok középső terem-soraiba lépve a Záborszky-életművet ismerni vélők némileg zavarba jöhetnek, ha csupán anyagiságukban rusztikus, plasztikus, ragyogást meg-megvillantó műveket, vagy a cím alapján akvarellképeket keresnek. A nagy fehér falfelületeken hatalmas fotó-printek és hozzájuk szorosan illeszkedő majdnem monokróm, rusztikus anyag-felületek lógnak. Tér-képzetek és anyag-képzések kiterítve.