Isten állatkertjének alulnézete

Almási Otília rajzairól, Élet és Irodalom, 2005/január

A képzőművész-hallgató a nyári művésztelepen a tihanyi Belső-tó szürke marháit rajzolta. Bár a néhány perces vázlatok (krokik) kicsik szoktak lenni, ezek nagyok, egyszerű, szimbolikus ívek, sercegett a maszkulin szénrúd a szűzfehér papíron. Hegyes szarvak, szilaj bikák, García Lorca éjszakái, na jó, Toldiéi is. „Ó szív, gitár / öt húrral, öt karddal járt át a halál.”- írta az andalúziai költő. A lány élet-halál kérdését töprengte a tanulmány-vázlatokba. A bika, akár férfi ábrázolja, akár nő, nyilvánvalóan erőt, harcot testesít meg, a világ két pólusának, a két nemnek a küzdelmét. Ha egy nő ábrázolja tehát, akkor a férfiasságot, de egyúttal önmagát is meghatározza.

Lenyomtatva

a Krakkói Nemzetközi Grafikai Triennálé anyaga Győrött, Balkon, 2004/XI-XII

A képek sokszorosítása legalább akkora horderejű vívmány, mint a szöveg-nyomtatás, mégis magától értetődőbben terjedt el s vált újabb és újabb médiumok termékévé. Áldozatává? Alkotásává? A Gutenberg-galaxis természetesen ezer szállal – többek között a papír rostjaival – kötődik a nyomtatott kép, a grafika világához és a többszöröződés-egyediség, ismétlődés-egyéniség paradoxonát mind magukon hordozzák. A modern-posztmodern grafika világában hagyományosan erős lengyelek rendezik ma a kontinensünkön egyik köztudottan legfontosabb periodikus képgrafikai világ-tárlatot, a Krakkói Triennálét. A rajzművészetében Kondor Béla és nemzedéke által a hatvanas-hetvenes években felfrissült Magyarországon Miskolc rendezi a legrégebbi, immár internacionális grafikai seregszemlét, Győr a legtágabb kitekintésűt, kezdettől fogva nemzetközit. 2004 végén Győr lát vendégül egy pazar válogatást a Krakkói Triennálé 2003-as anyagából.

A magma ikonográfiája

Kopasz Tamás kiállítása a budapesti Raiffeisen Galériában, Balkon, 2004/IX

Ha a kultúra és művészet több, mint felszíni momentumok láttatása, tehát életünk minőségének alakulásáról ad hiteles képet, akkor anyagi és szellemi produktumaink együttes kikristályosodása adhat igazi teljesség-érzetet. Ez valósulhat meg egy bank falai között a képzőművészettel: a Raiffeisen Galéria Kopasz Tamás 1994 és 2004 között papírra készült műveiből mutat be válogatást. Egy emberléptékű, de impozáns, üzeneteket is hordozó tér, mely szerencsésen teremt kapcsolatot a képekkel. A reneszánsszal dacoló Savonarola Sienájának építészetére emlékeztet némiképp a horizontális arabesque felület-tagolást hangsúlyozó bank-enteriőr, váltakozó fehér mészkő és sárgás faborítású sávjaival, melyre egyensúlyt teremtően reagál Kopasz festményeinek markáns, komor, ortodox vertikalitása. Műveit is mintha valami intellektuális dac hívná életre, vagy legalábbis fűtené.

Elemi összhang - L’accord primordial

Manon és Benoist Mallet kiállítása a győri Városi Képtárban, Balkon 2004/VIII

„Már minden képet leexponáltak – nincs olyan beállítás, pillanat, arckifejezés, hangulat, ami ne lenne ismert, ne lenne már látott és rögzített.”- kezdi Petrányi Zsolt egy 2003-as írását. A két párizsi alkotó, akiknek kiállítását Konok Tamás nyitotta meg Győrött, szintén a világ ismerősnek tetsző szegmenseit kutatják és ragadják meg, igen letisztultan és személyesen. Tulajdonképpen két, kevés kommentárt igénylő, egymásra reflektáló, egymást feltételező és – nem didaktikusan – kiegészítő életmű, versekkel nem kiegészülve, hanem abban is megszólalva.

Fölfesletett festmények

Helga Cmelka kiállítása a győri Városi Képtárban, Élet és Irodalom, 2004/aug.

„Kérem Önöket, mindig próbálják meg több nézőpontból, különböző távolságokból megnézni ugyanazt a képet. Mintha több kép létezne egymáson, attól függően, milyen távolról nézzük.”- mondta Keserü Ilona tavaly Csernus Tibor kiállítás-megnyitóján a Blitz Galériában. A Győrött most önálló tárlattal bemutatkozó osztrák Helga Cmelka munkáira is elég jól vonatkoztatható javaslat ez, annak ellenére, hogy Csernusétól elég távoli világ az övé. Messzebbről, az átlagosan hunyorgó, távolságtartó szemlélő gyengéden recitáló monokrómoknak véli a néhány tenyérnyitől a négyzetméternyiekig változó képeket, közeledvén azonban finom szövetű rétegek tűnnek elő.