A hétköznapok természetrajza

Szentgyörgyi József rajzaihoz

 
Sokféleképpen juthatunk hiteles vallomásokhoz kis hazánk utóbbi évtizedeinek mikéntjéről, ha úgy tetszik hétköznapjaink természetrajzáról. Ki-ki táblázatokba, lexikonokba, celluloidra vagy immár digitális pixelekbe, szóval igen különböző anyagokba gyúrja, mások levélbe-naplóba, lírába vagy lantba terelik, avagy konyha-és kocsmaasztaloknál osztják meg, öntik ki élményeiket, tapasztalataikat. A krónikások egyik legfontosabbika a képíró – ahogy szláv és indián nyelvek némelyike mondja szó szerint is. Szentgyörgyi József is ilyen mániákus jegyzetelő. Klasszikus indíttatású, de folyton megújulni tudó és akaró, expresszív festő és ilyen grafikus is.
 
A grafikus olyan, mint a vándormuzsikus: mindig úton van, ha máshogy nem, akkor önmagában. Megélni, átgondolni, megjegyezni csak jegyzetelve, jelekbe öntve, vonalakba-foltokba öltve lehet. Miként a vándorzenész, a grafikus is csak a kezei meghosszabbításaként leledző instrumentumaival működik, a kis hangszer, a ceruza, a toll, a papírdarab elválaszthatatlan társak, útitársak tehát. Szentgyörgyi vázlatait, rajzos jegyzeteit, illusztrációit nézve az összes elképzelhető élet-rezdülés tanúivá lehetünk, pedig többnyire csupán tenyérnyi skiccek ezek. Bizony, Szentgyörgyi József jegyzetlapjai az emberi frekvenciák minden hullámhosszából őriznek és hordoznak, fizikai kiterjedésüknél ezért sokkal nagyobb a lelki-szellemi, miként Radnóti kis sáros-véres bori notesze is nagy súlyú spirituális-morális örökség. Szentgyörgyi kis rajzaiban a gazdag grafikai eszköztárral letisztultan társuló festői gesztusok vannak. Szikár fekete-fehér mivoltuk, vagy visszafogott koloritjuk ellenére tüzesen parázsló emocionális kis tartományok ezek, drámai tartalmak hordozói, közvetítői. 
 
A grafikusok költők is, nemcsak krónikások, különösen az olyan olvasztótégelyekben öntudatra ébredtek, mint amilyen a Kárpát-medence volt. Annyi sebzett szárnyú, karikás szemű angyal kevés helyen született, mint errefelé, igen, itt másként cseng és többrétegű Ikarosz története és az egész angyal-lét. Így adalékok ezek a rajzok egy spirituális anatómia-atlaszhoz, egy kárpát-medencei szárnytörténethez. Miként a legtöbb szakma művelői, Szentgyörgyi is tagja mestersége családjának, így kitapintható, vonalaiban, foltjaiban tetten érhető a rokonsága kép-krónikás elődeivel. Rembrandt rajzainak, rézkarcainak világa idéződik fel talán leginkább József képes noteszlapjain, miközben a düreri hagyomány, a rajzos útinapló műfajának kései rokonát is felfedezhetjük e lapokon. Mai rajzművészetünkbe az iménti tradíciót új tartalmakkal Kondor Béla plántálta át, az ő szellemi örököse is Szentgyörgyi József.
 
Kis lapjai röpke, de cizellált sóhajok a teremtettségről, esendőségről - ittlétünkről. Ha beengedjük magunkat maroknyi méretű, de időben, térben mérföldnyi távlatú, kút-mélységű erőtereikbe, sokakkal, akár önmagunkkal is találkozhatunk. „Ön itt áll” – látjuk a legkülönbözőbb léptékű települések útbaigazító térképein a kis jelzés mezsgyéjén. Művészeti-szellemi értelemben efféle helyzetjelzések, helyzetjelentések a Szentgyörgyi-kartográfia (tér)képecskéi. Útikalauzok nekünk, úton levőknek, önmagunkhoz.
 
 
( Műhely, 2011 / 3 )