Jellé válni

Jakovits József (1909-1994) győri kiállításai 

            A Győrhöz – főleg az ’50-60-as években - több szállal is kötődött jelentős művész emlékének tisztelgés, a huszadik század hazai életművei iránt érdeklődőknek fajsúlyos élmény volt Jakovits József két kiállítása a folyók városa két intézményében, párhuzamosan.

A mester grafikái nem afféle szobrászrajzok, hanem önálló grafikai művek. Kék alapra készített, a kor és Jakovits szemléletmódját, élmény-világát markánsan tükröző 1963-as fotómontázsaiból, a nyolcvanas években az USA-ban készített szitanyomataiból és 1956-os ceruzarajz-ciklusa rézkarc-változatából a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Karának Galériája mutatott be elegáns válogatást. Montázsai a Rottenbiller utcai híressé vált, de akkoriban a fizikai nyomor, az intenzív szellemi pezsgés és mély barátságok kohóját, ellentmondásosságát hordozó kollektív műteremben készültek, ahol Bálint Endrével, Vajda Júliával (Vajda Lajos özvegyével, Jakovits későbbi feleségével) és másokkal éltek-alkottak együtt. A művek keletkezésének hátterére is utalt a tárlatot megnyitó Bálint Ildikó szentendrei festőművész, a hagyaték kezelője. Jakovits monokróm ősformákat, a New Yorkban megismert, majd élete végéig meghatározó héber írás betűit, a kabbalisztika jelekké redukált szimbólumait jelenítik meg a művész szitanyomatai (és hasonló forrásból táplálkozó, hasonló módon építkező festményei). ’56-os sorozata grafikai cizelláltságukban is emblematikus tömörséggel, ősi jelképeket megidézve jeleníti meg a forradalom eseményeit a kezdetektől a megtorlásig, mintha egy profán passió stációin keresztül szólna.

Jakovits szobraiból, reliefjeiből és néhány, a plasztikákhoz kapcsolódó grafikájából a győri MTA Galéria rendezett tárlatot. „A játékosan forgó, formálódó tűz-víz-test óriási lehetőséget nyit meg: eddig magába foglalta a földet, ez volt az anyaga, a vizet, ez volt a formálója, a levegőt, ez volt a tér, ahová törekedett. Ha sikerül mindehhez még a tüzet is hozzáadni, úgy a négy dimenzió mint a négy elem szimbóluma valóban láthatóvá lesz”- írta róla Hamvas Béla[1].

Jakovits egy folyton kereső, a megismerés olykor keserves mivoltában vívódó, saját identitását is kutató ember volt. Magabiztos rálátása volt a világra, nem fenyegette őt a sokféle hatással, mítosszal való szervilis azonosulás veszélye: földben gyökerező, égbe törő ősformákból építkezve saját ősformák rendszerét hozta létre. „Amennyiben egyáltalán szobor születhetik a transzcendentálisból, az foglalkoztat: legyen az a kereszténység, a buddhizmus, a néger szobrok, minden szobor, ami egyenesen a tudatalattiból jön létre, anélkül, hogy a szakmán kívül bármi is beleszólna.” – vallotta.

Jaki - ez volt baráti-szakmai körökben forgó beceneve – művei, főleg a szobrai, a kettősségből a kétségekben vergődve az egységbe vágynak. Valami őskáoszban szétesett világunk és férfi-női princípiumokra szétesett énünk önmaga elveszett darabját, végső kiegészülését, kiteljesedését keresi szüntelen. A tudományos és művészeti megismerés is, vagy az az iránti vágy ebben igencsak egyezik. Jakovits szobrai ekképp nevezhetők erotikusnak: de ne feledjük, hogy az ógörögben az erosz a vágynak csak az egyik kifejezése, míg a filia a baráti-atyai-anyai köteléket, az agapé pedig az igazi, bensőséges megismerést, vendégséget, önfeláldozást jelenti. Ami pedig szobrai stiláris forrásvidékeit fémjelezheti, az a szimbolizmus, kubizmus, szürrealizmus hármassága. A mester egy 1993-as interjúban töredékesen, de egész életművére érvényesen így fogalmazott: „Tehát nem az intellektus a döntő, az intellektus csak arra való, hogy az ember megtalálja azt az anyagot, amire rá tud épülni, amit be tud kebelezni, amivel be tud takarózni.” Itt találkozik tehát érzelem és értelem, intuíció és ráció, művészet és tudomány, igazolandó, hogy a megismerés nem csak egyféle, racionális vagy irracionális lehet.

 

NyME Apáczai Kar Galériája, Győr

MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet Galériája, Győr

2013. április 10 – május 16.



[1] Hamvas Béla - Kemény Katalin: Forradalom a művészetben /, Bp. Misztótfalusi 1947 - Pannónia könyvek, Pécs, 1989