Észak és dél horizontjai és töredékei

Ulrich Erben kiállítása Veszprémben
 

A Bakony és Balaton remek adottságú közelségében lévő Veszprém kortárs művészeti intézete, a Művészetek Háza éppen húszéves, a Modern Képtár, Vass László Gyűjtemény pedig tíz.  A királynék városa a tartósan magas minőség mellett kötelezte el magát: tizedik alkalommal lépnek fel világsztárok a várban a VeszprémFest színpadán, a képzőművészet jeles alkotói, nagyságai pedig a képtárban. A kezdetektől fogva fajsúlyos kiállítások láthatók a Művészetek Háza galériáiban. Josef Albers, Arnulf Rainer, Gottfried Honegger, Rupprecht Geiger, Günther Uecker, Caro Jost, Sean Scully, 3Bill – Max, Jakob, David Bill – Klimó és Willi Weiner műveit mutatták be. A Somlói–Spengler Gyűjtemény hazai és nemzetközi sztárművészeinek munkái kerültek a falakra és a galéria tereibe. A művészek munkáit kiváló művészettörténészek, kurátorok, galériások közreműködésével mutatták be: Heinz Liesbrock, Uwe Sacksofsky, Helmut Friedel, Walter Storms, Klaus Honeff, Alexander Tolnay… Ezen a nyáron a düsseldorfi – Németországban és Itáliában egyként otthonos – Ulrich Erbennel és műveivel találkozhatunk. A képek „tárgynélküli” világokat mutatnak nekünk, de nem feledhetjük, hogy az innovatív festészet alapja, kiinduló pontja Ulrich Erben munkásságában is a „látástapasztalat”. A színek, vonalak, formák, a geometrikus, szenzibilis foltok felidézik számunkra a teret. Utat nyitnak saját látványélményeink megélésére, vizuális tapasztalataink tudatosítására. Belső (benső) képeink segítségével közelebb kerülhetünk Erben festményeihez.[1]

Ulrich Erben Düsseldorfban született, de igazán ifjúként, 16 évesen Olaszországba költözött, ahol tíz évig folytatott művészeti tanulmányokat, később a grafikai technikákkal foglalkozott Hamburgban és Urbinóban. A rá jellemző művészi formanyelvet a hatvanas évek végén találja meg, ekkortájt fedezi fel a konkrét festészetben rejlő kifejezőerőt. Innentől fogva Ulrich Erben a színek és formák reduktív variációival nyilvánul meg festészetében. Tervezett festészet című kiállítása, valamint az 1977-es Documenta 6-on való részvétele óta Erbent a „konkrét művészet” elismert alkotói között tartják számon. Művészetére jellemző a minimalista formanyelv, a színek kifejezőerejének kiaknázása. Egy szíriai sivatagi utazását a Siria című festmény-sorozatban dolgozza fel, ahol a sivatag atmoszféráját a földszínek dominanciájával érzékelteti. Bár művei igazi letisztult absztrakciók, Erben művészetének a célja szinte egyértelműen nem más, mint látványélmények reduktív megjelenítése, formákkal, viszonylatokkal, arányokkal kapcsolatos gondolatok, érzések formába-színekbe öntése.

Erben munkássága egy földrajzi-kulturális kétpólusúságra épül, még ha e végpontok tisztán talán sosem voltak körvonalazhatók Európa, de akár más térségek vizuális-mentális miliőjében. A geometria és racionalitás, a monokróm szín-felületek, melyek a konkrét művészet esszenciái testesíthetik meg inkább Erben német származását, ha úgy tetszik, az északi szellemiséget, a tüzes és földszínek világának finom, érzéki festőiséggel történő megjelenítése, töredékes mivolta pedig a déli pólust, az olasz atmoszférát és temperamentumot érzékeltetik. Ugyanakkor miként az expresszív, tüzes színvilágú piktúra a 20. század első évtizedeiben kibontakozó német expresszionizmus és a 70-es évek végén, 80-as évek elején megjelenő Heftige Malerei sajátja lett, úgy a mediterraneum antik gyökerű formavilágának alapja leginkább egy geometriába sűrűsödött ősi arány-és eszmerendszer. Közben pedig ne feledjük, hogy az arabesque tüzes dekorativitásával és formavilágával a középkor óta termékenyíti Európa képi és építészeti arcát, így Erben munkásságában nem csak szíriai élményei érhetők tetten. Sőt: festményei egy részét a német művész a pergamen egy kortárs változatára készíti, melynek finom transzparenciája által az enkausztika technikája, valamint a képiség és írásbeliség kezdetei idéződhetnek fel a nézőben (mint tudjuk, pergament a kis-ázsiai Pergamonban készítettek először és a papír, nyilván sok egyéb távol-keleti impulzussal együtt, arab közvetítéssel került Európába).

 „Az egyszerű képi elemek racionális struktúrája az üresség és a telítettség, a zártság és a nyitottság kapcsolatrendszerében létezik. Itt sem a formák nincsenek alárendelve a színeknek, mint például Barnett Newman esetében, sem a színek a formáknak, mint például Piet Mondriannál vagy a konstruktivizmus sok más képviselőjénél. A szín és a forma Erben képein elválaszthatatlanul összekapcsolódik egymással.”[2] Művészete ugyan a modernitás hagyományának elkötelezett, ám túlmutat azon; az analitikus absztrakció módszereit alkalmazva alakítja át a tiszta szín és tiszta forma esztétikáját és tölti meg azt érzelmekkel.

Évszázadokon keresztül csupán a festészet és rajz eszköztárával hozta, hozhatta létre az ember önmaga és környezete kétdimenziós vizuális dokumentálását. Szintén évszázadokon keresztül csupán a kézzel rajzolt térképek míves grafikai (tipográfiai és topográfiai) világa révén tájékozódhattak elődeink tágabb környezetük, az addig ismert világ távolabbi felülnézetéről, látványáról. Erben festészete kapcsán érdemes végiggondolni, az elmélyültebbeknek netán végigjárni azt az „utat”, hányféleképp változva nyilvánult-nyilvánul meg világunk valós és elvont felülnézete, többféle értelemben vett átlátásunk-rálátásunk a képzőművészet eszköztárával.

 

Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény galériája

Veszprém, 2013. július 20 – október 19.

 



[1] Hegyeshalmi László: Színek, formák, konstrukciók / Ulrich Erben Veszprémben – részletek a kiállítás katalógusából, Veszprém, 2013.

l  Alexander Tolnay: Párbeszéd a színekkel és a formákkal / Ulrich Erben munkásságáról, kiállítás-katalógus, Veszprém, 2013.