Gúzsba teremtve

Györgydeák György (1958-2008) kiállítása

Művészetek Háza – Csikász Galéria, 2013.

 

Mindenféle anyagot művé formálni, mindent szóra bírni, kifordítani, életre kelteni, teremteni mindig, bármiből. Rosszmájúan is értelmezhető szándékok ezek, mégis valami hasonló késztetés fűtötte Györgydeák Györgyöt, a 2008-ban eltávozott rendkívül termékeny és sokoldalú képzőművészt. Most a sokoldalúság taglalásának kellene következnie, helyette, a művész belső logikáját-öntörvényűségét próbálván követni, nézzük, milyen művek az övéi, milyen alkotó ő? Megszoktuk és úgy tűnik, nem unja olyannyira a képzőművészet, hogy az úgynevezett képeink nagy többségét derékszögekkel határolt mezőkbe komponálja, többnyire ismerős anyagokkal, többnyire ismerős konvenciók, sémák alapján. Mondhatni, Györgydeák is leggyakrabban így cselekedett, nála azonban a mű ténylegesen organikus: belülről építkezik kifelé, a derékszögű keret csak zabolázza az indulatot és gondolatot. A konvencióktól, sémáktól talán ő sem mindig tudott-akart teljesen elszakadni, legalábbis ami kép és szobor klasszikus paraméterek szerinti megközelítését, leírhatóságát illeti.

[folyamat-rögzítések]

Györgydeák György Balatonkenesén élt, annak romantikus természeti környezetét a világ közepének nevezte. Ebből mindenekelőtt az következik, hogy olyan alkatú művésszel van dolgunk, aki nem a nagy centrumok által diktált trendekből él, nem a vélt vagy valós fősodorral tart, hanem saját világa és miliője számára a centrum és forrás. Hogy csak így lehet-e autonóm, eredeti világot létrehozni, egy magánmitológia újabb szigetét megalkotni (a Balatonnál...), az nyilván vitatható, mindenesetre Györgydeák bővízű oázist teremtett a kenesei Paradicsomban. „Művei az alkotási technikákból, annak látható jeleiből, a fölhasznált anyagokból, rögzítésük módjából merítik elsődleges értelmüket – a művekben maga az alkotási folyamat is közli magát. Az elkészült mű lenyomat, létrehozási folyamatának lenyomata” – írja róla az életművet bemutató jó és méltó katalógusban Ladányi István[1].

[játékterek-horizontok]

Bár az életmű alapos és megfontolt elemzője a művész szemlélődésre, kérdésfeltevésre hívó tereit méltatja, a vizuális önkifejezéssel való játék lehetőségei, a képi retorika esetlegességeinek kóstolgatása-kóstoltatása mindennél előbbre kerül Györgydeák munkáin. Igen, afféle boszorkánykonyha szakácsával van dolgunk, aki nem mérgeket kever, hanem lelki étkeket. Összeszelidít össze nem tartozó anyagokat, tárgytöredékeket, de a létrejövő művek mégsem válnak összefésült dekorációkká. Kerüli az esztétizálást, ezt már csak Györgydeák mohó szellemi-indulati közléskényszere, ha úgy tetszik őszinte mesélési vágya is felülírja. Nem díszítő ember ő, hanem játszó ember, homo ludens, a szó legnemesebb értelmében és örök kereső. Művei, lényei is önidentitásukat vizslató, a(z itt)létet firtató  teremtmények, avagy teremtetlenek, mint Gaál József megannyi alakja és egy konkrét 1996-os sorozata. Györgydeák György kontinensünk számos olyan pontján hozott létre magánmitológiája szereplőinek otthonos életteret, játékteret, amelyek természeti közegébe magától (maguktól) értetődően oda kellett születnie teremtményeinek. Dánia valamely tengerpartja, Finnország erdeinek egy szeglete, a Szahara sziklái ugyanúgy életre keltett néhány gúzsban fogant Györgydeák-lényt, mint a zeg-zugos balatonkenesei nádas, egy intézmény kerítés-fala vagy akár a hófehér tenyérnyi papírlap és egy bárhol-lehetne-rét.

[archaizmus, líra és irónia]

Az anyag és a jel Györgydeáknál nem válik szét, rögzítő-és hordozóanyagai is jelszerűek[2]. Bármely matériához nyúlt, széles skálát volt képes megszólaltatni, a nyers, olykor esetleges rusztikától a könnyedén burjánzó vagy cizellált felületekig. Ez által gyakran leletszerűség, archaizmus és némi szakralitás, máskor meg kíméletlen irónia, esendőség és gyermeki báj jellemzi munkáit.

A szőke parafadugót                          Azért nem, mert merőleges
lakktálca tükrözi.                                a tükörkép felett.
Magát akkor se látja ott,                     Persze, ha ferde lenne, ez
ha szeme van neki.                             egészen más eset. 

Az iménti részlet Christian Morgenstern „Dal a szőke parafadugóról”
című verséből származik. A költő kötetnyi ilyen, és ehhez hasonló verset alkotott, némelyik közülük nem egyéb magasrendű esztelenségnél, az életnek mutatott csúfondáros fityisznél. Ugyanakkor mély bölcseleti hajlam is megmutatkozik ezekben a csöppnyi, groteszk játékokban, hiszen a múzsa - bukfencezés közben [3]– olyan különös látószögből pillantja meg a létezést, mint amilyenre fennkölt pózban soha nincs alkalma. Ez a vers is a nézőpont incselkedő megválasztásáról szól, miként Györgydeák is minduntalan az ideát-odaát, így-úgy nézőpontok kettőssége, sokasága között kutakodott művei által.

[szárnyalás és nehézkedés]

Madarai, lényei, melyeket bübüknek nevezett, bár többnyire repülésképtelen, amorf teremtmények, mégiscsak a repülésről szólnak és a gravitációról. Az esendőségről, a tökéletlenségről, ittlétünk esélyeiről. Szárnypróbálgató, szárnyalás-latolgató, sárban fogant, gúzsban született egyedek. Míg azonban plasztikái inkább magánmitológiája sámánisztikus kellékeiként öltöttek testet, addig táblaképei számos formai, szerkesztési párhuzamot mutatnak a kódexek miniatúráival és az ikonokkal. Egy autonóm világ öntörvényű, belső logikájú ereklyéi, melyek töredékes jellegükben, a világnak fityiszt mutató csintalan mivoltukban is valami belső és végső elköteleződés állomásai, fragmentumai. Mérföldkövek helyett kis tarka kavicsok, kinyilatkoztató totemek és súlyos idolok helyett gyermeki létükben és ártatlanságukban leledző teremtmények. Ezért kell közel menni és lehajolni hozzájuk ahhoz, hogy sírásuk és nevetésük távolról jövő, mélyre és messzire ható üzenetét meghalljuk.



[1] Ladányi István: Alkotómunka, értelemképzés, világkép – in: Rétegek (Gy. Gy. Alkotói világáról / Györgydeák Gy.: Indián fiú és apja, OOK-Press -Veszprém, 2013

[2] Ladányi István i. m.

[3] Részlet Veress Zsuzsa veszprémi megnyitóbeszédéből / A bukfencező múzsa című antológia nonszensz-groteszk-humoros versek gyűjteménye