2010. február 25.

hadd szóljon2

Kontrasztos egy blog lett ez. Az hogy "hadd szóljon", az meg elég sokféleképp értelmezhető. Kinek a köd és meditáció, kinek a ködös mámor. Na nem álszentkedés akar ez itt lenni azér'...

2010. február 23.

hadd szóljon

Olvad, csöpög, folyik, sáros. Nem fekete-fehér, hanem fekete-szürke, olykor egy kis napsütéssel. 
Budapesti mászkálás, középkortól, romantikán és csillagászaton át vissza a barokkba,
jó zene mindig jól jön, főleg a sógoromtól, orgonán.

2010. február 16.

feketén-fehéren meg színesben

 Hó alatt és befagyva a Dunántúl és az ország, bár már minden település elérhető, szép, jópár éve nem emlékszem ilyen télies télre, úgyhogy sok fekete-fehér témájú fotót csinálhatok, egy autószalon pedig kiállítani hívott meg (új autótípus bemutatásával egybekötve persze), oda viszont - egy kivételével - direkt mediterrán színvilágúakat (festményeket) vittem, főleg friss római ihletésűeket, meg néhány korábbit....

2010. február 9.

Les fleurs du mal et construction

 A romlás és építés virágai, Baudelaire után szabadon. Virágok a télben? Nem, de egyfajta sajátos virágzás. A magyaron kívül talán a francia tudja olyan fanyaran, keserédesen, dekadensen kifejezni a pusztulás szépségét, hogy az igazán érzékletes, mint talán ezek a fotók... A nosztalgiát ébresztő Kekszgyár (Balaton szelet, Pilóta keksz, vaníliáskarika satöbbi, hmm) bontása, egykor sajátos hangulatú, utóbb belül színes házak bontása, Barabás Laci (1963-2008) kiállítása. Múltunk-közelmúltunk, jelenünk egy-egy szelete, mégha Baudelaire-től vettem is a címet részben...

2010. február 7.

Wehner-vernissage

Van egy művészettörténész, aki évtizedek óta rengeteg kiállítást nyit meg Pannonia limes-menti részein, pedig a fővárosban él és dolgozik. Az észak-kelet-pannon Art Limes folyóirat egy vernissage-ait összegyűjtő különszámmal és egy esttel köszöntötte egy jó és igényes tatai kávézóban Wehner Tibort...