Gyerekkoromban apámék gyári üdülője miatt Bakonyszentlászló környékére jártunk sokat kirándulni, nyaralni / telelni, az volt a "mi Bakonyunk", mostanában Eszter családi szála okán Farkasgyepűre térünk vissza gyakran...

 Azember kiteszia lábátkis hazájábólerre egybűgyünazár. Különben ahol voltam, Stájerlandban is nagy gáz (víz) volt, sok kitelepítés, helyes, jóléti kisvárosok azárrabjai waren. Szóval már itthon se vót mit tenni, legalább fényképez getazember. Virágzó katasztrófa-turizmus, sokan járnak bámészkolni (bemoszkolni már úgysze kell) azta sokvizet...

 Nem, nem Szent Mihályról szeretnék/fogok írni, hanem egy Leoben melletti, Grazhoz közeli kedves kis ausztriai helyről, ahol egy nemzetközi festészeti-szobrászati szimpóziumon vettem részt egy hétig. Jó társaság, jó feltételek (jó szállás, hízlalásig jó ellátás, szép stájer hegyi környezet), hát persze, hogy jó művek (is bizonyára) születtek...

Nem könnyű egy naplóbejegyzésnek címet adni, talán még egy képnek is könnyebb. A részletek, igen, nekem azok elég fontosak, az azokban megjelenő egész. Tudom, marha nagy közhely ez, de igaz, meg itt és most időszerű/helyénvaló.

 Réka lányunk már majdnem öt kiló, oktatási kötelezettségek lassan béfejeződnek egy időre, megjelent két római irományom (De Chirico -ÚjMűvészet, Arte in memoria - Balkon, de a honlapon is olvashatók), most írok két másikat (Klimó Károly győri kiállításáról és felvidéki gótikus meg barokk dolgokról, az meg Szombathelyen volt). Májusvégi frissítő záporok, izgalmatos, éles fények, Pannonia egynapos szimpózium Siegendorfban...