Kommentár nélkül, a rómaiakból egy újabb arcképsorozat...

Nem, ez most nem egy templom neve, ez egy kis falu, a tenger, a csönd, a semmi egy darabja (nem nyáron, ilyenkor),  a nyugalomé, amire a város zajában és kultúrának nevezett súlyai alatt néha vágyunk...

Hát, irigylem magam. Tegnap végre verőfényes napsütéses idő volt, elgyalogoltam a Borghese-be, ami egy nagyon szép nagy park, kis és nagy villákkal, szobrokkal, kutakkal, tavakkal, pálmákkal, örökzöldekkel tarkított lankás domboldalakkal, néhány jó múzeummal. Pannon és győr-pinnyédi egyszerű lelkemet megérintette ez a romantikus hely, ilyen képekre tessék számítani...

Nem nyelvi fejtörő, hanem Róma egyik negyedének a neve a Quirinale. A "Quirinalis" a rómaiak vallásilag megfogalmazott neve, így a hely önazonosságuk helyét jelöli - a város egyik alapítója, Romulus ugyanis a halála után "Quirinus"-ként ment az égbe, utódai a rómaiak, a quirites-ek... Quirinus a háború istene is. Róma legmagasabb dombjáról van szó, elég nagy terület, hosszú, meredek utcái miatt gyalog nem könnyedén bejárható...

Tegnap eddigi egyik legszebb, legérdekesebb élményemben volt itt részem: délelőtt alapos szakmai (magyar nyelvű) vezetéssel bejárhattuk az amúgy meglehetősen elzárt nekropoliszt a San Pietro altemploma alatt, ahol a hagyomány szerint Szent Péter sírja lehet. Aztán délután körbejártam a Quirinale-t, megnéztem a Mercati di Traiani-t és benne a Museo dei Fori Imperiali-t, megint egy nagyon szépen és XXI. századian megcsinált múzeum, persze jó adottságokkal, egy hatalmas vöröstéglás ókori épületkomplexumban...