helyek a ködből

Kirándultam egyet a ködben nagyobb lányaimmal Pannonhalmára, hogy a gimnázium Tetőtéri Galériájában még elcsípjük Bikácsi Daniela festőművész kiállítását. Sajátos spirituális tereinek élménye előhívott belőlem és fotóimból még meg nem mutatott rómaiakat és lazioiakat, társításnak. Néhány éve megnyitottam Sopronban Bikácsi egy kiállítását, a szöveg, már nem tudom miért, nem jelent meg végül sehol, most ideillesztgetem a képekhez...

 jan2010_118.JPG
az otthoni ködben dermedten várakozó füge, nyár és diófa

gimnasium2.JPG
hófolt-együttállás Szent Márton ködös hegyén, a Várban

reprodukcióim többsége nem ilyen, mint ez itt alább, mert a képek tükröző üvege révén kizárhatatlanok 
lettek a kiállítótér reflexiói, így azokat tudatosan belekomponáltam a fényképeimbe:

3ragyogo_sarga.JPG
Három ragyogó sárga

cerveteri2.JPG
három sárgán ragyogó nyílás a cerveteri etruszk nekropolisz egyik sírkamrájában

(a többi etruszk fotóm http://www.tolnayimre.hu/naplo/98,cerveteri.html,
http://www.tolnayimre.hu/naplo/99,cerveteri-2.html és http://www.tolnayimre.hu/naplo/104,tarquinia.html)

bikacsi2.JPG

Bikácsi az európai térábrázolás és építészet egyik fundamentumából indul, meggyőződhetünk, hogy számára nem a történés a legfontosabb, - hiszen képein nem nagyon történik semmi - hanem a hely. Ezzel együtt egy egyetemes szakrális centrum-keresés rendkívül következetes festészeti képviselője. A hely / spatium, a négyzet vagy legalábbis derékszögű négyszög perspektívája, mely a minószi görög kvadertől, a római piazzán vagy a villa medencéjén, a középkori kolostorok quadraturáján át őrzi folytonosságát. Eszünkbe jut, pontosabban vizuális memóriánkba dereng az egyiptomi halastó – nem perspektivikus, hanem - aspektivikus képe, a derékszögű medence sajátos felülnézete. 

cerveteri_fuori.JPG
Cerveteri, fuori

Bikácsi Daniela fűcsomós, fűkoporsós, lekaszált füves képeket is fest

f__koporso.JPG
lágy vonalú, szép kicsi fű-masztaba, 
/ egy sziluett-tükröződés erejéig bele is te(me)ttem magam /

B. D. következetesen torzuló medencéi, koporsói, homokozói geometriai alapvetések, a természetbe vitt mértan pedig a káoszból kiemelkedő racionális ember kozmosz-modellje, egyfajta önmeghatározása. Ugyanakkor lelki-spirituális hovatartozás, kötődés a földhöz, a horizontálishoz, vágyakozás az égihez, a vertikalitáshoz. Kulturális öndefiníció, hiszen egyiptomi masztabák és etruszk szarkofágok, római sírkamrák, vagy kis kárpát-medencei falusi temetők sírhantjai idéződnek fel, a zsidó őshagyomány pontosan leírt frigyládája, a Kelet szelencéi. Szakrális, feltáruló intim helyek, az ég felé nyitó ember esendő kitárulkozásai.

 crypta_balbi.JPG
Róma alatt: Crypta Balbi

bikacsi4.JPG
a betemetett medencét piramis-szerűen kiegészíti a három kis reflex-fénysáv

Bikácsi Daniela kijelölt helyeket fest. Akik a kilencvenes évek előtt eszméltek, tudják, errefelé a megjelöltségnek, a predesztinációnak van egy igencsak profán olvasata is. Abban az időben, amikor szinte semmit sem volt szabad, minden számított, sokmindennek volt egy második, sorok közötti jelentése, üzenete. A medencék, langyos vizükkel néhány négyzetméteres öröm-és szabadság-illúziók, a homokozók a gyermek-lét behatárolt játszóhelyei, de a gyereknek tekintett ember korlátozottságának-korlátoltságának is a szimbólumai Közép-Kelet Európában, tenyérnyi sivatag az oázisban, sőt, mint látjuk az élet vizében. Üres felnőtt játéktér az emberkertben. Négy deszka közé rekesztett boldogság. 
Mindazonáltal a derékszögekkel végessé tett helyek misztériumok őrzői, archaikus szellemi objektumok, hagyományok és nemzedékek igazodási pontjai.

 bikacsi3.JPG

crypta_balbi2.JPG
falak, falfülkék a római Crypta Balbi-ban

A festőnő minimál-architektúrát teremt vásznain, ezek az objektumok, fa-dobozok kísérnek végig mindnyájunkat életünkben a bölcsőtől életünk ladikján át Kháron ladikjáig, koporsónkig. „Ahogy a modern kor nagy fogalmi ellentétpárja kifejezi: a naturálist és az artificiálist szembesíti képein.” – írja róla Takács Ferenc.

bikacsi6_1.JPG    r__ma15_012.JPG
lekaszált fűcsomó-kép-részlet Bikácsitól                                        altemplom-részlet Rómából

 Bikácsi Daniela kísérletet tesz a kert spirituális fogalmának újrateremtésére. Kertjei csupán két dimenzióban öltenek testet - bár gondoljuk meg, a híres építmények, plasztikus, monumentális produktumok nagy részét szintén síkban leledző kicsi képekről ismerjük. Ősformákkal, alapformákkal beszél, nem a meglepő, burjánzó gesztikulálás, hanem a hiányérzet keltése egyik legfőbb ereje. Kertjeiben nem látunk úgynevezett növényeket, mégis a teljességről szólnak, úgy, mint a japán Zen-szárazkertek harmonikusan, megfontoltan elrendezett hantjai, kövei is. 

bikacsi5.JPG   bikacsi6.JPG
Bikácsi Daniela képrészletek: sziget, nádas

 

Rilke is eszembe jutott Bikácsi munkássága kapcsán. 1996-ban elmentem Duinóba részben a Duinói elégiák miatt, érdemes elolvasni őket, ha ebben az œuvre-ben alámerülni akarunk. Úgy idézik meg a transzcendenciát, hogy mindvégig immanens eszköztárral, egyszerű szavakkal szólnak.
 
pietratarquinia.JPG
falak együttállása Tarquiniában
 
 
bikacsi.JPG
Bikácsi Daniela: Sírkamra / pannonhalmi tetőtéri tükröződésekkel 
 
Az antik római villák közepén kezdetben a tűzhely, a meleget adó, de belül fekete, sötét ater állt, érdekes, hogy ebből alakult ki az atrium, a világos, nyitott árkádos udvar. Egyik sötéten, másik világosan, de mindkettő a fényt, az energiát adta, őrizte és közvetítette. Ez utóbbiakból részesül Bikácsi Daniela képeinek szemlélője.
 
 cerveteri3.JPG
Cerveteri sírkamra-előtér
 
gimnasium.JPG
pannonhalmi hófolt-együttállás 2
 
felfele.JPG
lefelé 1
 
fogado.JPG
lefelé 2
 
természet és geometria a ködben