helyek a ködből

Kirándultam egyet a ködben nagyobb lányaimmal Pannonhalmára, hogy a gimnázium Tetőtéri Galériájában még elcsípjük Bikácsi Daniela festőművész kiállítását. Sajátos spirituális tereinek élménye előhívott belőlem és fotóimból még meg nem mutatott rómaiakat és lazioiakat, társításnak. Néhány éve megnyitottam Sopronban Bikácsi egy kiállítását, a szöveg, már nem tudom miért, nem jelent meg végül sehol, most ideillesztgetem a képekhez...

 
az otthoni ködben dermedten várakozó füge, nyár és diófa

hófolt-együttállás Szent Márton ködös hegyén, a Várban

reprodukcióim többsége nem ilyen, mint ez itt alább, mert a képek tükröző üvege révén kizárhatatlanok 
lettek a kiállítótér reflexiói, így azokat tudatosan belekomponáltam a fényképeimbe:

Három ragyogó sárga

három sárgán ragyogó nyílás a cerveteri etruszk nekropolisz egyik sírkamrájában

(a többi etruszk fotóm http://www.tolnayimre.hu/naplo/98,cerveteri.html,
http://www.tolnayimre.hu/naplo/99,cerveteri-2.html és http://www.tolnayimre.hu/naplo/104,tarquinia.html)

Bikácsi az európai térábrázolás és építészet egyik fundamentumából indul, meggyőződhetünk, hogy számára nem a történés a legfontosabb, - hiszen képein nem nagyon történik semmi - hanem a hely. Ezzel együtt egy egyetemes szakrális centrum-keresés rendkívül következetes festészeti képviselője. A hely / spatium, a négyzet vagy legalábbis derékszögű négyszög perspektívája, mely a minószi görög kvadertől, a római piazzán vagy a villa medencéjén, a középkori kolostorok quadraturáján át őrzi folytonosságát. Eszünkbe jut, pontosabban vizuális memóriánkba dereng az egyiptomi halastó – nem perspektivikus, hanem - aspektivikus képe, a derékszögű medence sajátos felülnézete. 

Cerveteri, fuori

Bikácsi Daniela fűcsomós, fűkoporsós, lekaszált füves képeket is fest


lágy vonalú, szép kicsi fű-masztaba, 
/ egy sziluett-tükröződés erejéig bele is te(me)ttem magam /

B. D. következetesen torzuló medencéi, koporsói, homokozói geometriai alapvetések, a természetbe vitt mértan pedig a káoszból kiemelkedő racionális ember kozmosz-modellje, egyfajta önmeghatározása. Ugyanakkor lelki-spirituális hovatartozás, kötődés a földhöz, a horizontálishoz, vágyakozás az égihez, a vertikalitáshoz. Kulturális öndefiníció, hiszen egyiptomi masztabák és etruszk szarkofágok, római sírkamrák, vagy kis kárpát-medencei falusi temetők sírhantjai idéződnek fel, a zsidó őshagyomány pontosan leírt frigyládája, a Kelet szelencéi. Szakrális, feltáruló intim helyek, az ég felé nyitó ember esendő kitárulkozásai.

 
Róma alatt: Crypta Balbi

a betemetett medencét piramis-szerűen kiegészíti a három kis reflex-fénysáv

Bikácsi Daniela kijelölt helyeket fest. Akik a kilencvenes évek előtt eszméltek, tudják, errefelé a megjelöltségnek, a predesztinációnak van egy igencsak profán olvasata is. Abban az időben, amikor szinte semmit sem volt szabad, minden számított, sokmindennek volt egy második, sorok közötti jelentése, üzenete. A medencék, langyos vizükkel néhány négyzetméteres öröm-és szabadság-illúziók, a homokozók a gyermek-lét behatárolt játszóhelyei, de a gyereknek tekintett ember korlátozottságának-korlátoltságának is a szimbólumai Közép-Kelet Európában, tenyérnyi sivatag az oázisban, sőt, mint látjuk az élet vizében. Üres felnőtt játéktér az emberkertben. Négy deszka közé rekesztett boldogság. 
Mindazonáltal a derékszögekkel végessé tett helyek misztériumok őrzői, archaikus szellemi objektumok, hagyományok és nemzedékek igazodási pontjai.

falak, falfülkék a római Crypta Balbi-ban

A festőnő minimál-architektúrát teremt vásznain, ezek az objektumok, fa-dobozok kísérnek végig mindnyájunkat életünkben a bölcsőtől életünk ladikján át Kháron ladikjáig, koporsónkig. „Ahogy a modern kor nagy fogalmi ellentétpárja kifejezi: a naturálist és az artificiálist szembesíti képein.” – írja róla Takács Ferenc.

   
lekaszált fűcsomó-kép-részlet Bikácsitól                                        altemplom-részlet Rómából

 Bikácsi Daniela kísérletet tesz a kert spirituális fogalmának újrateremtésére. Kertjei csupán két dimenzióban öltenek testet - bár gondoljuk meg, a híres építmények, plasztikus, monumentális produktumok nagy részét szintén síkban leledző kicsi képekről ismerjük. Ősformákkal, alapformákkal beszél, nem a meglepő, burjánzó gesztikulálás, hanem a hiányérzet keltése egyik legfőbb ereje. Kertjeiben nem látunk úgynevezett növényeket, mégis a teljességről szólnak, úgy, mint a japán Zen-szárazkertek harmonikusan, megfontoltan elrendezett hantjai, kövei is. 

  
Bikácsi Daniela képrészletek: sziget, nádas

falak együttállása Tarquiniában
 

Bikácsi Daniela: Sírkamra / pannonhalmi tetőtéri tükröződésekkel 

Az antik római villák közepén kezdetben a tűzhely, a meleget adó, de belül fekete, sötét ater állt, érdekes, hogy ebből alakult ki az atrium, a világos, nyitott árkádos udvar. Egyik sötéten, másik világosan, de mindkettő a fényt, az energiát adta, őrizte és közvetítette. Ez utóbbiakból részesül Bikácsi Daniela képeinek szemlélője.

 

 
Cerveteri sírkamra-előtér

 

pannonhalmi hófolt-együttállás 2

 

lefelé 1

 

lefelé 2

 

természet és geometria a ködben