pesti mesék

Ott hagyta abba a múltkor, hogy budapesti kiállításnézések, na ezzel folytatom, gondolta, de nem olyan mesélős, talán akkor már inkább líraian-szűkszavúan narratív részleteket fényképez, kikéredzkedik a galéria udvarára, ott folytatja, kint-bent, mikro-makro. Hogy lehetnének ezek máshol is? Hát azért szerintem nem, válaszolta. Az első néhány fotó Schmal-művekben tükröződő. Zene: Nigel Kennedy / Kroke Band: Eden. Közben hallgassátok

 

pesti_mesek17.JPG 

 

 

pesti_mesek15.JPG

 

 

pesti mesek10_1.JPG

 

 

 

 

 

 pesti_mesek11.JPG

 

 

pesti_mesek6.JPG 

 

 

 pesti_mesek14.JPG

 

pesti_mesek12.JPG

 

 

pesti_mesek.JPG

 

 

pesti_mesek3.JPG

 

 

 pesti_mesek5.JPG

 

 

pesti_mesek4.JPG

 

 

pesti_mesek2.JPG

 

 

pesti_mesek13.JPG

 

 

pesti_mesek8.JPG

 

 

pesti_mesek9.JPG

 

 

pesti_mesek7.JPG

 

üres, elhagyott, kijelölt helyek, igen, pesti mesék emberek nélkül, szigorú függőlegesek és vízszintesek közé szorult sorsok, vakolat-rétegenként lepergő, lehámló személyes történelem, kis zugokban felejtett sóhajok és tétova mozdulatok, asztalon hagyott gondolatok, befalazott, rozsdás emlékek, bevésődő, kitörölhetetlen együttállások. itt jártunk