Ingolstadtban töltök két hetet, az ő jóvoltukból, szabad alkotómunka, kultúrprogramok, nézelődés, nem rossz.
Az ideút (mit dem auto) rendben volt, bár Salzburg környékétől kezdve megismerkedtem az időjárással, mely aztán itt is folytatódott egy darabig: ez nagyjából tíz perces zuhék és tíz perces napsütések váltakozásából áll, izgi, ahogy az itteniek mondták, komisch. Na ja.
Ingolstadt fölött az ég 1
2
3
zokogtak is az ablakok rendesen:
Érkezésem napjának estéjén találkozás és vacsora a város néhány képviselőjével és az éppen itt lévő győri delegáció (testvérvárosi...) tagjaival, majd a Győri Filharmonikusok nagy sikerű (bizony, meg is írta a Donaukurir, wirklich) koncertjének meghallgatása, Enescut, Lisztet, Csajkovszkijt és egy Bizet-ráadást játszottak, jót tett a lelkemnek az erőteljes romantika. Utána bicajjal haza (csak én és csak a szállásomig), majd ismerkedő beszélgetés egy kedves lakótárs-párral az itteni városvezetőktől kapott ajándéksörök kíséretében (a házban lakók többnyire ifjú audis mérnökök és/vagy egyetemisták itt, az egyik legrégebbi német egyetemen).
aztán csak bemerészkedett az ungarisches Künstler másnap a belvárosba, el is verte a jégeső,
ami bizony biciklin se jó. Akkor se, ha bajor. Akkor se, ha utána öt perccel süt a nap.
három kapu (3in1)
Tor mit Wand
kő-fény
ég-fény
Unsicher Bayerische Ellipse / bizonytalan bajor ellipszis
öt a falon
a kocka el van vetve (mögötte már le is aratva)
folyt. köv.